Levittem Diát a parkba. A tolószékből hátraszólva csak annyit szólsz: "Úgyis beszélni akarok magával!" Igen, akármilyen furcsa is, mi magáztuk egymást!
Leültem egy padra elé. Ennyit mondott:
- Nézze, én tudom mi vár rám, menjen el! Élje az életét. Maga előtt még ott van az élet!
Nem láthatta, a napszemüvegem mögül, hogy kijöttek a könnyeim.
Drága Dia! Nem is tudja, hogy mekkorát tévedett!!! Az életem Maga volt, azóta nincs semmi!
Már pontosan 7 éve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése