Házasság...

Egy nagyon jó barátom (nő) kezét most kérték meg. Mindig is a házasság ellen voltam, főleg mióta 9 éve elköltöztem otthonról. (Igaz azóta több víz folyt le rólam, mint a Niagarán.)
De!
Amikor meghallottam ezt a hírt, bizony elgondolkodtam, hogy milyen jó is nekik... Felhívtam egy ismerősöm, akinek a neje válóperes ügyvéd és elindítottam a folyamatot, amit annak idején nem fejeztem be. Válok! Talán azért, hogy újra összekössem valakivel az életem... Ki tudja? Egy biztos. Ragadós a példa!
Persze kell valaki, aki kedvet csinál mindehhez!!! :) :) :)

Magyarok Amerikában...

Az Amerikában megéltekről.
Hat magyar emberrel kerültem közelebbi ismeretségbe. Öt nő és egy férfi arányban. Mélységes csalódás volt számomra, hogy mindenki a másik háta mögött beszélte ki a másikat... A magyar mentalitás ott is előjön!
A hölgyek, egy özvegyasszony kivételével mind férjnél vannak, persze úgy, hogy férjuram itthon tengeti az életét abból a hat-hétszáz ezer forintból, amit az asszony havonta hazaküld!
Fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek. Elámultam!
Arról szólt, hogy az asszony társ mikor küldi már a lóvét... Semmi  "hogy vagy szívem?" vagy "mi újság?", csak az a k***a pénz, nem is beszélnek másról!!!
Persze a lányokat sem kell félteni... Mindegyiknek van barátja, van akinek kettő is... De az talán meg is érthető... Végül is egészséges nők... És a hormonok, ugye... azok vannak...

Tanulság:
Csak saját magadra számíts és ne bízz meg senkiben, ha belépsz az USA területére!
Ja! És nem árt, ha egy kicsit aljas vagy... vagy nagyon!!!

J.

J. felajánlotta, hogy elmehetek velük egy gyülekezetbe... Érdekel, de kétségeim is vannak...
Nem tudom, hogy fog rám hatni... Jó fiú leszek, mert J.-t igazán nem akarom megsérteni.
És az is lehet, hogy megtérek...

Jó móka...

Miután ki lettem okítva így is, úgy is szeretném azt gondolni, hogy bölcsebb is leszek!
Az bizonyos, hogy a felső erővel nem szabad viccelni, mert kapok a fejemre...
Azt is tudom már, hogy az X-faktorba nem táncolnak...
De a legnagyobb tanács J.-től: türelem!!!
Végül is jó móka ez az írogatás, csak még azt kell megszoknom, hogy nem szabad mindent leírni!!!

X-faktor

Karácsonykor Manhattanben, Broadway-n sétálva három csoki srác nyomta a fanky-t, (ami nem tartozik a kedvenc zenéim közé). Olyan hangulatban voltam, hogy ott az utcán neki álltam táncolni.. Nagy élmény volt, és az az érzésem, hogy itthon erre nem lettem volna képes... Persze volt az esetről felvétel, és fel is tettem a facebook-ra...
Sikert arattam...
Indulnom kellene az X-faktorba??? :) :) :)

Talány...

J. sokat beszélt nekem egy szakállas idős úrról. Egyszer már beszéltem hozzá, de úgy látszik vagy nem akarta meghallani, vagy az is lehet, hogy így büntet..
De vajon mi lehetett a bűnöm, hogy nem figyel???
Beszéljek vele még egyszer?

Hét dolog magamról

Hajnalfürdő kért fel a játékra, amit nagyon szépen köszönök! Furcsa ez nekem és teljesen új is, de megbirkózom vele.
További hét személyt sajnos nem tudok megnevezni, mert még nem ismerek szinte senkit ebből a számomra új világból.

1. Alapvetően jóindulatú vagyok és 53 évesen is rettentően naiv, így sokszor dőlök be másoknak, akiket nem feltétlen a jó szándék vezet.
2. A történelem lapjait böngészve a második világháborúnál mindig elakadok. Ez az, ami legjobban érdekel, egy időben könyveket is gyűjtöttem a témáról.
3. Még szeretnék sok helyre eljutni a világban. Nem adom fel... Sosincs késő valamihez.
4. Borzasztó önfejű és makacs tudok lenni.
5. Pár éve megtaláltam életem szerelmét, de odafent úgy döntöttek, nem élhetünk le egymás mellett egy életet. A kezét fogtam, mikor örökre lehunyta a szemeit. Talán még egyszer...
6. Nagyon szeretem a sportot, régebben űztem is, ma már csak szemlélője vagyok az eseményeknek.
7. Napokat tudnék eltölteni egy terepasztal felett, akárcsak a gyerekek.

Mélység

Valaki segíthetni kihúzni a mélységből!!! Nyújtom a kezem!
Már nem ordítok, csak nyöszörgök, talán ezért nem hallod a szavam!