A párom a blogján egy kicsit túlzott. Úgy kezdődött a nap, hogy hajnali fél hatkor ébresztett azzal a felkiáltással, hogy munka van. (A kávét természetesen nekem kellett lefőznöm.) A mosogatás után (természetesen én mosogattam) szándékosan eltört az "ólomkristálykészletből" két poharat. A munkáról csak annyit mondott, hogy kb. 10 perc alatt végzünk. A helyszínre érve döbbentem rá, hogy az egész utcán le akarja nyíratni a füvet velem. Ez ránézésre is legalább 3 heti munka. Nekiálltam!!! Kedvesem 3 és fél óra után megérkezett s közölte velem, hogy ezt a kis pici bokrot is ki kellene vágni. Megkérdeztem, melyik bokorról van szó? Rámutatott egy kb. 600 éves, 4 és fél m átmérőjű tölgyfára. Ekkor kaptam a második sokkot. Természetesen szintén nekiálltam. Dél körül meg akart hívni egy sörre a közeli kocsmába, mikor elindultunk, akkor közölte, hogy nincs nála egy megveszekedett kanyi sem. Ezért ittam egy pohár vizet. Enni nem kaptam, inni is csak a vizet, és amikor hazaértünk egy órakor a munka után, annyit mondott: ha enni akarsz, menjél le a boltba. Hát...ennyi volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése